GTA: Vice City Stories PSP

jó kis jéték psp-re a Rockstar North-tól!!

Florida, Miami. Számomra nincs is ennél szebb hely kicsiny sárgolyónkon. Leszámítva természetesen egy saját kis szigetet valahol a Karib-tengeren. Persze kalózok nélkül. Esetleg Keira Knightley jöhet...Persze egy sziget nagyon sokba kerül, így marad az elérhetőbb Miami. Napfény, homokos tengerpart rengeteg bikinis hölggyel, éjszaka minden épület a szivárvány minden színében pompázik, pálmafák és koktélok mindenfelé. Hát kell ennél több? Persze néha jön egy kisebb hurrikán, ami elsöpör mindent, de napokon belül minden helyreáll, és folytatódik a gondmentes élet. Már csak a szerkesztőség tagjait kell meggyőznöm, hogy vegyenek nekem itt egy kisebb házikót, hogy kényelmes körülmények között tudjak beszámolni a legújabb játékokról!

Welcome to Vice City

Kicsit talán hosszú töltögetés után, a már megszokott módon nem a főmenü, hanem a játék intrója fogad minket. Főszereplőnk, Victor Vance megérkezik az amerikai hadsereg vice city-i állomására. Még szinte le sem szállt a teherautóról, de felettese Martinez már magához is hívatja, hogy megbízza egy feladattal. Victor először húzza a száját, hiszen nem akar részt venni semmi rosszban, mert ő a hazát, a jót képviseli, de Martinez úgy csavarja a szavakat, hogy Vic végül belemegy a dologba. Itt kapjuk kezünk közé az irányítást. El kell hoznunk egy hajóról valamit a főnöknek. Persze az akció kudarcba fullad, így újabb feladat vár ránk, bekerültünk Vice City droggal és bűnözéssel teli alvilágának körforgásába. A hadsereg védelme hamar eloszlik, amikor „véletlenül” az ágyunkban drogot találnak. Sebtiben az M4-esekkel védett területen kívül, egy bilikék ingben és egy farmernadrágban találjuk magunkat. Természetesen Martinez idekint is megkeres minket, továbbra is szüksége van a segítségünkre. Mivel már nem állunk szoros kapcsolatban, így bemutat a város néhány piti bűnözőjének, akik között találunk ismerős arcokat a már jól ismert PS2-es GTA: Vice City-ből.

A végtelenbe, s tovább!

Ez a rész is, akárcsak a GTA: Liberty City Stories, egy már ismert történet és város előzményeit meséli el. Az események két évvel a Vice City-ben történtek előtt, 1984-ben játszódnak. Vice City ekkor kezd felvirágozni, amerre csak látunk szállodás épülnek, minden neonszínekben pompázik, de az alvilág, a „magánvállalkozások”, a bandák rengeteg gondot okoznak a rendőrségnek. A két városrészben nem alakultak még ki a vezetők, mindenki küzd a főnöki posztért. Egyedül Ricardo Diaz helye biztos, de még nem ő a nagyfőnök, többen pályáznak a posztjára és ezzel együtt a házára is.
A sajnos kicsit rövidre sikerült történet végigjátszása során ezen kis apróság megoldása lesz az egyik, ugyan nem legfőbb, de Tommy Vercetti jövőjét nézve, legfontosabb feladatunk.
A játék gerincét most is a már előbb említett történet fogja adni. Ha valaki csak azzal törődik (létezik egyáltalán ilyen GTA játékos?), csupán a játék 40%-át teljesíti. Ez először kicsit meglepett, mert egy két órával hosszabb történet jót tett volna a játéknak. Jobban éreztük volna, hogy valakik vagyunk a városban. A maradék 60% különböző mellékfeladatok végrehajtásával érhető el. A sztorihoz tartozó küldetések viszonylag rövidek, gyorsan követik egymást, az események csak úgy pörögnek, alig győzzük követni. A küldetések rövidsége nyilván annak tudható be (ahogy a Daxter cikkben is írtam), hogy ez egy hordozható játék. Tehát az ember lánya/fia utazás közben, ha éppen akad felesleges 10-20 perce, játszik. Persze sokszor otthon is előkerül a PSP, és máris a bűnözés mélyére csapunk. Hordozás közben játszva érezzük csak igazán, hogy itt mindent így terveztek. A küldetések gyorsak, akár többet is lenyomhatunk mire beérünk a munkahelyünkre/iskolába. Sikerrel kezdődik a nap, örömmel(?) húzzuk az igát késő délutánig.
A PSP egy zseniális tulajdonságának köszönhetően nem is kell mentenünk, ha megcsináltunk egy küldetést, vagy kiraboltunk egy idős nénit. Elég, ha kikapcsoljuk a gépet. A következő indításnál pontosan onnan folytatunk mindent, ahol legutóbb abbahagytuk. Ha sokáig állt egy helyben a játék és éppen az átlagosnál több rendőr van a nyomunkban, ami sűrűn előfordul, akkor felvillan egy képeslap, amin olvasható, hogy töltődik vissza minden. De ez sem tart tovább 3-4 mp-nél, azonnal menekülhetünk tovább.

Épül a kapitalizmus.

"Jóóóó kocsiba be, ablakot le..."

Van is mivel menekülni, mert rengeteg szárazföldi, vízi és légi jármű áll rendelkezésünkre. A Vice City teljes autókínálatát fellelhetjük itt, kiegészítve még néhány járművel. Kapunk néhány új motort, új, vagy újradizájnolt autót, még több hajót, és néhány újabb repülő szerkezetet. Merthogy újból a felhők között járhatunk helikopterek, hidroplánok segítségével. A GTA:LCS-ből ez a lehetőség még kimaradt, de a fejlesztőknek elég volt egy év, és az utazás ezen formáját is meg tudták oldani a PSP-n mindenféle szaggatás és komolyabb belassulás nélkül. Vízre is szállhatunk, ha éppen úgy tartja kedvünk. Új, általában elég lassú hajók, és jet ski is áll Vic rendelkezésére, hogy szórakozzon egy kicsit. A jetski-zést kiválóan oldották meg a Rockstar-nál dolgozók. Ugyan a való életben még nem volt szerencsém kipróbálni egy ilyen vízi járművet, de a sebességérzetet valahogy így képzelem el. A felcsapódó víz belemegy a szemünkbe, pár pillanat alatt 180-os fordulatot vehetünk, ugrathatunk, lemerülhetünk a víz alá. Minden tökéletes. Pont, mint a járművek irányítása. Soha nem érezzük úgy, hogy most nem mi befolyásoljuk az utunkat. Ha balra akarunk fordulni, akkor balra fogunk fordulni. Kivéve, ha esetleg kilőtték az autónk gumiját. Ilyen esetekben az irányítás a fizika törvényeinek megfelelően változik. A változás függ az autó hajtásától, súlyától, tapadásától, gyorsaságától. Egy böszme nagy vontatót még kilőtt kerekekkel is könnyen az úton lehet tartani, mert a tömege hozzányomja az úthoz, nem tudunk felgyorsulni. De mindjárt más a helyzet, ha egy könnyű és erős sportkocsi kerekei szenvednek sérülést. Nagyobb sebességnél, ha az első kerekek sérülnek, nem tudunk kanyarodni, csak, ha előtte nagyot fékezünk. Amennyiben a hátsó kerek lyukasak, akkor nincs ilyen gondunk. Egyszerűen azért, mert a folyamatos csúszkálástól és megpördülésektől nem tudunk nagy sebességet elérni. Szerencsére a kerekeink csak akkor légmentesülnek, ha a rendőrök a nyomunkba erednek.

Egy kipusztult faj.

A rendőrség munkája nem csak azonosító nélkül brutális

Akik ezt elég sűrűn megteszik Elég egy rossz helyen elkövetett gázolás vagy lövöldözés, a rendőrség azonnal a nyomunkba ered. Szinte minden utcasarkon található egy gyalogos fánkzabáló (kész szerencse, hogy az utcák jó hosszúak). Járőrautót is sokat láthatunk, de a KRESZ megszegéséért nem szólnak. Akkor és annyival hajthatunk át a piroson, a füvön, a zebrán, amikor és ahol nem sajnáljuk. De egy komolyabb ütközésért, autólopásért, robbantásért már a nyomunkba erednek. Ha megbújunk, rövid időn belül lekopnak rólunk, nem foglalkoznak velünk tovább. De ha folytatjuk a rendbontást, egyre nagyobb erőkkel erednek a nyomunkba. Kezdetben, csak több járőr érkezik. Később komolyabb erőket is bevetnek. Megjelenik a SWAT, eltorlaszolják az utakat, lőnek ránk. Ha ez sem segít, közbelép az FBI, akik nem kímélnek minket, belénk hajtanak, megállás nélkül tüzelnek ránk, mindig a nyomunkban vannak. Ha szövetségi nyomozóiroda sem képes arra, hogy megállítsa ámokfutásunkat, akkor közbelép a hadsereg. Előlük csak egy módon menekülhetünk meg: behajtunk a legközelebbi PayNSpray műhelybe, ahol új festést kap az autónk és a szervek már meg is feledkeznek rólunk.
Ilyen komolyabb üldözéseknél a játék már belassul. Legnagyobb gondot a helikopter okozza; amint megjelenik a képfrissítés visszaesik. Ha már lő is ránk, a környékben autót robbannak, emberek halnak meg, be is szaggat a játék. Rosszabb esetben megfagy minden. Ilyenkor még a hosszú percekig tartó, ismétlésmentes szitkozódás sem segít, kénytelenek vagyunk újraindítani a gépet. Minden eddig elért eredményünk a múltba vész. Így érdemes viszonylag sűrűn menteni. Szerencsére fagyhalál csak nagyon ritkán fordul elő.
A grafikával komolyabb gondunk nem lehet. Így 40 óra játék után azt kell, hogy mondjam ez a játék gyönyörű! A PS2-es Vice City-vel több száz órát játszottam, de ez a rész, ezen a kiváló TFT-LCD kijelzőn eszméletlenül gyönyörű. Szebb, mint a nagygépes verzió. Pedig a GTA-k sosem a szépségükről voltak híresek. A videókban a karakterek kidolgozása részletesebb, mint amilyenek eddig bármikor voltak. Az arcok tökéletesen felismerhetőek, nincs semmiféle elmosódás. A kezek (a videókban elég sokszor láthatók) szépek. A San Andreas elmosódott pacái után ezek szinte valódinak tűnnek.
A nagyobb távolságban lévő épületek először finom ködben láthatók, majd ahogy közeledünk hozzájuk, egyre tisztábban láthatóak.

Time to pop!

A Rockstar Games mindig is híres volt arról, hogy kiváló zenéket licence-el a játékaihoz. Ez most sincs másképp. A Vice City-ből megismert rádiókat most is hallgathatjuk. De akinek ez nem lenne elég, az akár a memóriakártyára felmásolt zenéit is hallgathatja. Szerintem ennek nincs értelme, mert a hallgatható csatornák közül mindenki ki tudja választani a tetszésének megfelelőt. Aki a pop muzsikáért van oda, tekerjen a Flash FM-re. Aki a karibi dallamokat szereti, az kapcsoljon a Paradiso-ra. A V-Rock a rock kedvelői szívébe lophatja be magát, amely adónak már ekkor is a magyar származású Lazlow volt a műsorvezetője. Nekem az abszolút nem ehhez a hangulathoz illő, hip-hop dalokat játszó Fresh FM a kedvencem. Ezt az adót az Vice City-ből már ismert Wildstyle Radio elődjének tekinthetjük, mert a műsorvezető elég szabad stílusban beszél a város rendjének őrzőiről. "Fuck Vice City Police Department!" Aki jó angol tudással rendelkezik, az hallgathatja a beszélgetős rádiókat is, ahol a műsorvezetők folyamatosan dumálnak, egyre nagyobb hülyeségeket beszélve.
A rádiókban folyamatosan tájékozódhatunk arról, hogy éppen mit cselekedtünk a városban. Például amikor segítünk Umberto Robinának, hogy ő legyen Little Haiti és Little Havanna feje, akkor a rádióban bemondják, hogy mi történt a Cholo bandával, és mostantól Umberto Robina vezeti a délről bevándoroltakat és a bandáikat.

A napfényes Miami!

Im bulletproof

Bármi, ami a kezünk közé kerül, azonnal gyilkos fegyverré válik. Legyen ez egy rozoga kombi, egy pillangókés vagy egy M4-es. Ebből is látszik, hogy rengeteg módszerrel végezhetünk az éppen utunkba kerülőkkel. Nem árt vigyázni, mert vannak olyan járókelők, akik visszatámadnak, elkezdenek ütni minket, ha hozzájuk érünk, vagy belelőttünk az autójukba. Nem is beszélve a bandákról, akik már akkor nekünk esnek, ha rájuk célzunk. A fegyvereket most is három csoportba osztották, mely csoportok a fegyverek hatékonysági fokát jelzik. Ha egy erősebb vagy gyengébb fegyvert szeretnénk felvenni, a program figyelmeztet, hogy így le fogjuk cserélni. De a lőszert az azonos kategóriákon belül össze lehet szedni. Így egy Tec-9-es lőszere tökéletesen megfelel az MP5-ösünkbe. Lövöldözés közben, hacsak nem 9mm-es van nálunk, nem lehet mozogni. Ez San Andreas-hoz szokott játékosnak eleinte kicsit zavaró lehet, de gyorsan meg lehet szokni, és az automata célzásnak köszönhetően bármelyik ellenségünket azonnal tűz alá tudjuk vonni. A rendszer szinte tökéletes lett, mindig a ránk éppen legveszélyesebb alakokat veszi célba, így csak a likvidálásuk után kell váltatunk a nekünk legkevésbé szimpatikusra.
A pusztakezes küzdelmet is fejlesztették. Ugyan nem tanulhatunk különböző technikákat, mint a San Andreas-ban, de a háromszög segítségével megragadhatjuk áldozatunkat. Ezután dönthetünk, hogy a gyomrát ütjük, esetleg eltaszítjuk, és a földön esünk neki. Amennyiben hátulról kapjuk el, egy jól irányzott gombnyomással máris eltörhetjük a nyakát, azonnal elvéve életét.

A lehetőségek hazája

A játék 100%-os teljesítéséhez szinte megszámlálhatatlan mennyiségű mellékküldetést hajthatunk végre. A várost bandák tartják rettegésben, minden üzletet ők irányítanak, legyen az pénzbehajtás, rablás, drogkereskedés vagy prostitúció. Ezekbe az üzletekbe bekapcsolódhatunk, ha megtámadunk egy ezek valamelyikével foglalkozó épületet. Ha a támadásunk sikeres, már meg is vehetjük az épületet, és saját vállalkozásba foghatunk, kiépítve saját hálózatunkat. A végcél az, hogy az összes típusú feladatot végrehajtsuk, megszerezzük az összes épületet, irányítva mindent. Ahogy egyre nagyobb teret nyerünk, úgy egyre inkább foglalkoznak velünk. Megtámadnak az utcán, megtámadják a vállalkozásainkat. Egyszóval keresztbe tesznek nekünk. Ha az üzlet jól megy, éppen nem támadnak minket, akkor minden nap, pontosan délután 4-kor egy kezdetben szerényebb, később szép nagy összeg üti a bankszámlánkat. Éppen ezért pénzhiányban soha nem fogunk szenvedni. Sőt egy idő után már zavaró, hogy csak úgy dúskálunk a pénzben, miközben nem teszünk semmit, csak állunk egy helyben az utcán, bámulva a járókelőket.
Újra visszatérnek a vérgőzős Rampage! Küldetések, ahol adott idő alatt kell megadott számú bandatagot megölnünk. Ezekbe érdemes maximális életerővel és pajzzsal belevágni, mert a bandák fegyvertűzre, fegyvertűzzel válaszolnak. 
Természetesen vállalhatunk legális, nem törvénybe ütköző munkákat is. Beállhatunk mentősnek, hogy sérülteket mentsünk. Persze ilyenkor legalább kétszer annyi embert gázolunk halálra a mentővel, mint amennyit megmentünk. De mindig is a cél nemességét kell nézni! Rápattanva egy rendőrmotorra, máris rendőrként vadászhatunk a rossz fiúkra. A strandon beszállva egy buggy-ba a strandon randalírozó motorosokat vehetjük üldözőbe. Minden ilyen teljesített feladat valamilyen extrát von maga után. Erősebb lesz a pajzsunk, hosszabb ideig tudunk úszni vagy futni. Minden végrehajtott feladat más segítséget ad, így érdemes megcsinálni mindet minél hamarabb.
Gyűjtögethető csomagok nincsenek a városban, de van helyettük 99 db szétlőhető vörös lufi. A 99-es szám miértjét nyílván senkinek sem kell megmagyaráznom. Minden tizedik megsemmisítése után egy fegyver jelenik meg a mentési helyünk előtt. Nekem továbbra is a rejtett csomagok gyűjtögetése tetszik a legjobban, de ez a megoldás, ezzel a számmal, remek ötlet volt a fejlesztőktől.

Mai illegalitás specialitásunk a prostitúció.

Credits

Végszóként csupán pár dolgot írnék. Az első, hogy a Rockstar North csapata, ahogy ígérte, kiváló munkát végzett. Megmutatták, hogy hogyan kell kinéznie egy GTA-nak PSP-n. A még "kezdetleges" Liberty City Stories után, a Grand Theft Auto: Vice City Stories egy igazi GTA lett. A második, hogy rövid, de szórakoztató története ellenére ez a játék nagyon hosszú ideig leköt minden játékost. Szinte megszámlálhatatlan mennyiségű mellékküldetést hajthatunk végre, melyek hatással vannak Vic tulajdonságaira. És végül: aki egy kicsit is szerette a PS2-es GTA-kat, az ezt is szeretni fogja!

Forrás:gamecon.hu